|
Urál (folyó)
Az Urál (oroszul: Урал) folyó Oroszországban és Kazahsztánban. 1775-ig oroszul Jaik, kazah nyelven Zsaik volt a neve. Az Európa és Ázsia közti határ egyik szakaszát alkotja.
A folyó hossza: 2428 km, vízgyűjtő területe: 231 000 km². A Dél-Urálban, az Uraltau hegységben (a Bjelaja folyó forrásának közelében) ered. Kezdetben egyenesen dél felé folyik; Orszk városánál élesen nyugatra fordul, majd mintegy 850 km után – már kazah területen – Oral (oroszul: Uralszk) város környékétől ismét déli irányban folyik tovább; Atirau (korábban oroszul: Gurjev) város alatt deltatorkolattal ömlik a Kaszpi-tengerbe.
Felső szakaszán a meder esése 0,5%, alsó szakaszán jóval kevesebb, csupán 0,05%. Felső és középső szakaszán viszonylag sok mellékfolyó vizét veszi fel, de az alsó szakaszon – a sztyepen és a Kaszpi-síkságon – mellékfolyói nincsenek, vízutánpótlása megszűnik, sőt a tengerig még veszít is vizéből az erős párolgás miatt.
A folyó novembertől április elejéig befagy, az alsó szakaszon valamivel rövidebb ideig. A jeges időszak Orenburgnál kb. öt hónapig tart. Tavaszi árvizei nagy áradásokkal járnak, ezek kialakulását a felső szakaszon létesített víztározók némileg csökkentik
Legnagyobb, jobb oldali mellékfolyója a Szakmara. Bár ennek vízgyűjtő medencéje jóval kisebb, vízhozama mégis nagyobb, mint az Urálé.
Jelentős bal oldali mellékfolyók: az Or és az Ilek.
Jelentősebb városok a fomyó mentén:
Magnyitogorszk
Novotroick
Orszk
Orenburg
Oral / Uralszk
Atirau
A folyó felső szakaszán több víztározót létesítettek az uráli iparvállalatok és városok, elsősorban Magnyitogorszk igényeinek kielégítésére. Közülük legjelentősebb az Iriklinszki-víztározó és az ott létesített 30 MW-os vízerőmű. Az Orszk, Novotroick és környékének vízellátását biztosító víztározó 1958-ban készült el, ekkor területe 260 km², hossza 70 km, tároló képessége 3,3 km³ volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
