Beluha

A Beluha (oroszul: Белуха altaji nyelven: Kadin-Bazsi („Katuny csúcsa”), Ak-szumer) az Altaj és egyben Szibéria legmagasabb csúcsa, Oroszország nyugat-szibériai részén, a déli államhatárnál. Közigazgatásilag az Altaj Köztársaság Uszty-Kokszai járásához tartozik. Orosz neve (a belij – „fehér” szóból) az örök hótakaróra utal, mely teljesen befedi.

 

A Katunyi-hegység részét képező hegy 1000 m-rel emelkedik a környező hegyvidék fölé. Két hegycsúcsa, a nyugati (4435 m) és a keleti (4506 m) északon csaknem függőleges fallal, meredeken szakad le, délen fokozatosan ereszkedik alá. A hegyet zömmel középső és késő kambriumi kőzetek alkotják, egyes részein jellegzetes flisképződmények figyelhetők meg. Felszínét nagy területen kopár sziklák, kőhalmazok, letarolt lejtők borítják. Az egykori jégárak által vájt völgyek, mély szorosok fölött 2500 m-ig felmagasodó hegygerincek húzódnak. A terület szeizmikusan igen aktív zóna határán fekszik. Gyakoriak a kisebb erősségű földrengések, nyomaikat lavinák, omlások, a jégpáncél repedései jelzik.

 

A Beluha hegyoldalain és völgyeiben 169 kisebb-nagyobb gleccser ismeretes, összterületük mintegy 150 km². Itt koncentrálódik a Katunyi-hegység gleccsereinek 50%-a. A hat legnagyobb jégár gyűjtőterülete nagy magasságokban fekszik, ahol a folyamatos firnképződés biztosított. A Szapozsnyikovról elnevezett leghatalmasabb gleccser hossza 10,5 km, kiterjedése 13,2 km², de a többi öt jégár hossza is meghaladja a 8 km-t. Mozgásuk a felhalmozódott jég tömege, a lejtő meredeksége, az éghajlati viszonyok szerint változó, átlagos sebességük évi 30–50 m.