Ukok-fennsík

Az Ukok-fennsík (oroszul: Плоскогорье Укок) Nyugat-Szibéria és Belső-Ázsia érintkezési pontján, Oroszország Altaj Köztársaságának legdélibb pontján terül el. Az Altaj-hegység része, közigazgatásilag a Kos-Agacsi járáshoz tartozik. Határai egybeesnek keleten a mongol, délen a kínai, délnyugaton a kazah államhatárral. Különleges természeti és kultúrtörténeti értékekkel rendelkezik, emellett geopolitikai szempontból is jelentős térség.

 

A fennsík az Ak-Alaha és a Dzsazator (az Argut mellékfolyói) vízgyűjtőjén fekszik 2200 m feletti, a hegyek felé hirtelen emelkedő peremein 2750–3000 m tengerszint feletti magasságban. Északon a Dél-csujai-hegység, keleten és délen a Tabin-Bogdo-Ula (vagy Tavan-Bogd-Ula, jelentése: „Öt Felséges Hegy”) magasra nyúló hegygerincei határolják. A terület nagy része tundrasztyepp, ahol 250–300 m magasan kiemelkedő hátságok és gleccserekvájta teknő alakú völgyek váltakoznak. A fennsík közepét a Berteki-medence lapos mélyedése foglalja el, melyhez délkeleten a Szajljugem-hegység 3000 m-nél magasabbra nyúló meredek hegyoldalai kapcsolódnak. A legmagasabban fekvő térszíneket örökhó és jég fedi.

A domborzati viszonyok miatt nehezen megközelíthető, lakott területektől távol eső vidékre Kos-Agacs járási központ felől, a 2900 m magasan lévő Tyoplij kljucs- („Meleg forrás”)-hágón keresztül lehet eljutni. A fennsíkhoz legközelebb eső állandó település a zömmel kazahok lakta Dzsazator falu. Főbb hegyi átjárók a szomszédos országok felé:

Ukok-hágó (Kazahsztán)

Ulan-Dabo-hágó (Mongólia)

Kanasz-hágó (Kína)

 

Régi időkben a térség a mainál népesebb hely lehetett, legalábbis erre utal a fennsíkon feltárt több száz régészeti lelet, kőoszlop, sír, sziklarajz. 1993-ban novoszibirszki régészek az Ak-Alaha folyó völgyében egy kurgán átvizsgálásakor gondosan kiépített sírban fekvő női múmiát találtak, melyet „Ukoki hercegnőnek” (más leírások „Altaji”- vagy „Szkíta hercegnőnek”) neveznek. Két évvel később a térségben újabb múmiát ástak ki.

Novoszibirszki tudósok szerint a múmiák a Kr. e. 5-2. századi, ún. paziriki időszakban élt törzsek képviselői, akik „a szölkupokkal rokon” emberek lehettek és genetikailag a kazahokkal, ujgurokkal is hasonlóságot mutatnak. Más szakmai körök ezt a megállapítást vitatják, szerintük a tetemek csakis szkíta eredetűek lehetnek. (A paziriki kurgánok néven régóta ismert régészeti lelőhely nem az Ukok-fennsíkon, hanem jóval északabbra, az Ulagan-fennsíkon, a Baskausz-folyó völgyében található.)

Helyi értelmiségi körök is tiltakoztak, ők a „hercegnőt” az altajiak szentjének tartják, ezért a novoszibirszki múzeumban elhelyezett múmia kiadását és a további ásatások megtiltását követelték. Az Altaj Köztársaság kormánya 1996-ban elrendelte az ásatások ideiglenes leállítását az Ukok-fennsíkon. A tiltás érvénye 2006-ban lejárt.