Putorana-fennsík

A Putorana-fennsík (oroszul плато Путорана) középhegység jellegű tájegység, fennsík Közép-Szibériában, a Tajmir-félszigettől délre, kevéssel az Északi-sarkkörön túl; a Közép-szibériai-felvidék északnyugati, legmagasabbra emelkedő része. Közigazgatásilag Oroszország Krasznojarszki határterületének Evenki- és Tajmiri Dolgan-Nyenyec járásához tartozik. A fennsíkon nincs sem épített út, sem állandó település.

Központi, érintetlen vidéke természetvédelmi terület, melyet 2010-ben felvettek az UNESCO Világörökség listájára. Területén vezet át a tajmiri rénszarvasok vonulási útja, és itt él a Föld egyik ritka emlősállata, a havasi- vagy szibériai juh putoranai alfaja.

A putorana jelentése jukagir nyelven: 'csúcsok nélküli hegyek', evenki nyelven: 'meredek partú tavak vidéke'.

 

A Putorana nagyjából négyzet- vagy kerekded alakú, bazaltból felépülő fennsík, melyet mélyen bevágódó folyóvölgyek szabdaltak fel. Nagyjából az Északi sarkkör és az é. sz. 71° között, illetve a k. h. 89° és 101° között helyezkedik el. Területe több mint 250 000 km², legnagyobb kiterjedése észak–déli irányban körülbelül 650 km. Nyugaton a Jenyiszej völgye, északkeleten az Anabar-felföld, keleten a Kotuj-síkság határolja; északon meredeken ereszkedik le a Kelet-szibériai-alföld sík vidékére, délen viszont fokozatosan lejt és megy át a Közép-szibériai-felvidékhez tartozó Sziverma-felföld alacsonyabb térszíneibe.

A fennsík a Hatanga, a Pjaszina, az Alsó-Tunguszka és közvetlenül a Jenyiszej alsó szakaszának vízgyűjtő területén fekszik. Hegyeinek közepes magassága 900–1200 m. A hegytetők laposak, csak ritkán emelkedik ki belőlük egy-egy csúcs. Legmagasabb pontja, a Kameny (1701 m) és más hegycsúcsai – a Szotku-Ioje (1592), a Holokit (1542 m), a Kotuj-hegy (1528 m) – vidékén erednek a plato legnagyobb folyói: a Kotuj, a Heta és a Kurejka. Innen a vízválasztók magassága minden irányban fokozatosan csökken, a völgyek sugarasan futnak szét. Több száz méter, néhol 1000–1200 méter mélyek, sok helyen hosszú kanyont alkotnak. A nyugati részek erősebben tagoltak, a síkság felé meredeken ereszkedő északi részeket azonban alig szabdalják völgyek, itt tómedencék sincsenek.

 

A Putorana mai gazdag folyó- és tórendszerét az egykori szerkezeti mozgások nyomán létrejött tektonikai repedések, majd a jégkorok gleccserei együtt alakították ki. A fennsíkról több irányban kifelé tartó folyók mélyen a hegyekbe vágódó, meredekfalú völgyekben folytatják útjukat. Az itt eredő legnagyobb folyók:

Kurejka (888 km) – a Jenyiszej mellékfolyója.

Kotuj (1409 km) és Heta (604 km; mellékfolyója, az Ajan forrásától 785 km) – a Hatanga forráságai.

Kocse-Csum (a plato déli peremén ered, 733 km), Tutoncsana (459 km), Vivi (426 km) – az Alsó-Tunguszka mellékfolyói.

Mivel nincsenek túl magas hegycsúcsok, sem nagyobb gleccserek, a folyók tavaszi árvize viszonylag gyorsan levonul. Kisebb gleccserek csak északkeleten, keleten találhatók, de összterületük nem jelentős, alig 2,5 km². Nyáron a nagyobb esőzések hirtelen áradásokat indítanak el a folyókon, ezek pl. a Heta és a Kotuj vízszintjét akár 8–10 m-re is megemelik.

A Putoranát – sok vízesése miatt – a vízesések hazájának is nevezik. Folyóin kb. 1500 vízesés van, a legváltozatosabbak a nehezen megközelíthető keleti tájakon. A legnagyobb, 108 m magas vízesés a Kanda-folyón található.