szovjet-német kapcsolatok 1939–1941 között

A második világháború kezdetét jelentő lengyelországi hadjárat előtt Németország és a Szovjetunió megkötötte a Molotov–Ribbentrop-paktumot, amelyben megegyeztek többek között Lengyelország felosztásában a „befolyási övezeteik” alapján. A paktum nagy meglepetést keltett a világpolitikában, mivel a szerződést aláíró két fél ideológiai és politikai ellenfélnek számított, de az 1938-as müncheni egyezmény után – amelyben Anglia és Franciaország kormánya feláldozta Csehszlovákiát, hallgatólagosan elismerte a német hegemóniát Délkelet-Európában és terjeszkedési törekvéseit Kelet felé – a szovjet kormány politikájának módosítására kényszerült. 1939 tavaszától óvatosabb politikát folytatott, nehogy a nyugati hatalmak egyedül kényszerítsék bele a Németország elleni háborúba, majd miután az 1939 nyarán folytatott tárgyaláson sem mutattak hajlandóságot a nyugati hatalmak érdemleges katonai szerződés aláírására, a szovjet kormány elfogadta Németország ajánlatát a megnemtámadási egyezmény megkötésére.

A paktum eredményeként azonban Németország és a Szovjetunió viszonylag stabil kapcsolatot tartott fenn a második világháború első szakaszában: együtt vettek részt Lengyelország felosztásában, és amíg Németország a nyugati fronton megindította támadását Franciaország ellen, a Szovjetunió Finnország ellen vívott háborút. Különösen fontosak voltak a német-szovjet gazdasági kapcsolatok: 1940-ben aláírtak egy német-szovjet kereskedelmi egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió német katonai és ipari felszereléseket kapott nyersanyagokért (pl. kőolaj) cserébe.

A két fél látszólag rendezett kapcsolata ellenére továbbra is gyanakodva figyelte a másik szándékait. Miután Németország szövetségre lépett Japánnal és Olaszországgal, tárgyalásokat kezdeményezett a Szovjetunióval is, hogy bevonja a tengely hatalmak szövetségi rendszerébe. Berlinben 1940. november 12–14. között tartott tárgyalásokon Németország írásban tett ajánlatot a szovjeteknek, akik november 25-én saját ellenajánlatukkal válaszoltak. Erre azonban Németország már nem adott választ. Ezt követően a két fél közötti konfliktus mindinkább elkerülhetetlennek látszott, bár 1941 januárjában még aláírtak egy kereskedelmi és határegyezményt, amely számos vitás kérdést volt hivatott megoldani.