Barbarossa hadművelet

A Barbarossa hadművelet a második világháború során a Harmadik Birodalom által a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított támadó hadművelet fedőneve volt. Ez a hadművelet nem összekeverendő az egész keleti fronton vívott háborúval, mert amíg a Barbarossa hadművelet 1941 júniusától 1941 decemberéig tartott, addig a keleti front 1941 júniusától 1945 májusáig létezett, míg a szovjetek el nem foglalták Berlint.

Adolf Hitler már 1940 júniusától komolyan fontolóra vette a Szovjetunió elleni támadást, és 1940. július 31-én utasította a német vezérkart (Oberkommando der Wehrmacht, OKW) a tervezési műveletek megkezdésére. A hadművelet első terveit december 5-én kapta kézhez, és 1940. december 18-án adta ki 21. számú hadműveleti utasítását, amelyben parancsot adott a Szovjetunió elleni totális háború terveinek részletes kidolgozására.

A hadművelet fedőneve Fall Barbarossa lett, Barbarossa Frigyes, a Német-római Birodalom egykori uralkodója után. A név kiválasztását hosszú mérlegelés előzte meg, felmerült az Otto név is, de a Rőtszakállú mint példakép jobbnak bizonyult. Az előkészületekkel együtt majdnem egy évig, 1941 tavaszától 1941 teléig tartó hadművelet kidolgozását Paulus tábornok vezetésével végezték, célja pedig a Szovjetunió európai részének a gyors elfoglalása volt, egészen az Arhangelszktől Asztrahánig húzott képzeletbeli vonalig, melyet gyakran csak A–A-vonalként említettek (A–A linie).

A hadművelet előkészítése során Németország és szövetségesei – a tartalékokkal együtt – kb. 3,9 millió katonát vezényeltek a keleti frontra, és 1941. június 22-én mintegy 3,5 millió katona indított támadást a Szovjetunió ellen egy kb. 2900 kilométer széles arcvonalon.[17] A támadók 3600 harckocsival, 4389 harci repülőgéppel, 600 000 egyéb gépjárművel és 750 000 lóval rendelkeztek. Kezdeti német sikerek után – jelentős veszteségeket okoztak a Vörös Hadseregnek, elfoglalták a Szovjetunió európai felének nagy részét, elsősorban a fejlett ipari és mezőgazdasági területeket – azonban a Vörös Hadsereg sikerrel állította meg a Wehrmacht legerősebb támadásait, és megakadályozta, hogy a németek elfoglalják Moszkvát, illetve Leningrádot.

A Barbarossa hadművelet kudarca után Hitler további támadásokat követelt a Szovjetunió legyőzése érdekében, amelyek végül mind kudarcot vallottak: Leningrád ostroma, az „Északi fény” hadművelet (Unternehmen Nordlicht), illetve Sztálingrád ostroma.

A Barbarossa hadművelet a világtörténelem egyik legnagyszabásúbb offenzívája volt, de ennek során először sikerült komoly nehézséget is okozni Hitlernek és a Harmadik Birodalomnak. A Barbarossa hadművelet következménye volt, hogy megnyitotta a keleti frontot, amely a világháború és a történelem legnagyobb hadszínterévé vált. A Barbarossa hadművelet során vívtak a világháború legnagyobb páncélosütközetei és legnagyobb csatái közül számosat.

A hadművelet során mind a német, mind a szovjet fél jelentős veszteségeket szenvedett, ez mindkét fél számára egyaránt nagy megterhelést jelentett és emberfeletti áldozatokat várt el a katonáktól és az érintett lakosságtól. A hadművelet első hónapjaiban több mint 3 millió, 1941 végéig 3,8 millió szovjet katona esett német hadifogságba. Ennyi hadifogoly ellátására a németek nem voltak, és nem is lehettek felkészülve, hiszen a saját ellátásuk is gondokat okozott. Az orosz hadifoglyok alig egyharmada érte meg a háború végét. Családjuk sem járt jobban: Sztálin a fogságba esett katonákat árulókként kezelte, és családjukon állt bosszút.

Másfelől az orosz alakulatok parancsba kapták, nem lehet hadifoglyokat ejteni, az ellenséget meg kell semmisíteni. A csekély számú német hadifoglyot ugyancsak embertelen körülmények között dolgoztatták.