|
az Orosz Birodalom
Orosz Birodalom Oroszország hivatalos elnevezése 1721 és 1917 között. Fővárosa Szentpétervár.
Az Orosz Birodalom elnevezés Nagy Pétertől ered, aki 1721-ben pár hónappal a nystadi béke megkötését követően imperátorrá (császárrá) nevezte ki magát, és egyidejűleg átkeresztelte Oroszországot.
A Birodalom területe a 19. század végén, 21,8 millió km², lakossága 128,2 millió fő volt (az 1897-es népszámlálás adatai szerint).
Az Orosz Birodalomban több mint 100 nemzetiség élt, és a lakosság 43% volt orosz anyanyelvű. Az Orosz Birodalom fénykorában közigazgatásilag 81 kormányzóságra és 20 önálló területre oszlott. A birodalomban 931 város volt.
Az Orosz Birodalomhoz tartozott a Baltikum, Ukrajna, Fehéroroszország, Lengyelország nagy része (Lengyel királyság), Besszarábia, a kaukázusi államok, Finnország, a Kaukázuson túli területek, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria, Alaszka.
Az Orosz Birodalom örökletes monarchia volt, élén teljhatalommal rendelkező uralkodóval, az imperatorral (Romanovok). Az államegyház az orosz ortodox egyház volt, amelynek élén a szent szinódus közvetítésével szintén az imperátor állt.
1825 decemberében, I. Miklós imperátorrá koronázásakor kitört dekabrista felkelés az önkényuralom elleni elégedetlenség és egyben a birodalom gyengülésének első jele volt.
1849-ben Ferenc József osztrák császár a cártól kért segítséget a magyar forradalmi haderő ellen. I. Miklós intervenciós csapatai fegyverletételre kényszerítették a felkelő csapatokat, a nyomukban bevonuló osztrákok helyreállíthatták a Habsburg-ház uralmát.
1853-ban Oroszország megpróbálta megszerezni a Boszporuszt és a Dardanellákat. A török segítségére sietett Nagy-Britannia és Franciaország. Kitört a krími háború. Az angol és francia flotta a Balti-tengeren is támadást indított Oroszország ellen, itt sikertelenül. Az osztrák császár, bár le volt kötelezve a cárnak, nem nyújtott segítséget. A krími háború Oroszország vereségével ért véget. Ez a vereség II. Sándort katonai és politikai reformokra kényszerítette. Az uralkodó 1861-ben eltörölte a jobbágyság intézményét.
Az elodázhatatlan reformok megtétele Oroszország gyors fejlődéséhez vezetett. Megkezdődött az ország iparosítása. Azonban az ipari fejlődés nagyon egyenetlen volt: míg Moszkva, Szentpétervár Varsó, Poznań, Riga vagy a Donyecki medence iparosodása rendkívül gyors volt, addig az ország más területein nőtt az elmaradottság. A hatalmasra duzzadt ipari központokban megjelent a munkásosztály, pártok alakultak. Eközben vidéken az elmaradott viszonyok miatt nőtt az elégedetlenség.
1904–1905 között Oroszország sikertelen háborút vívott Japánnal. A katonai vereség, a leromlott gazdasági helyzet és éhínség nyomán Szentpétervárott kitört az 1905-ös orosz forradalom, amelyet csak véres tömegmészárlás, majd politikai engedmények (Parlament felállítása) után sikerült lecsillapítani.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
