a Kijevi Rusz hanyatlása és a mongol-tatár hódítás
Bölcs Jaroszláv lényegében három részre osztotta országát három legidősebb fia között. Halála után a legidősebb fia örökölte a központi területeket: Kijevet, Novgorodot, Pszkovot, fiatalabb fiai a később szerzett földek urai lettek. A népes családban azonban csakhamar állandósult a viszálykodás, a vetélkedés a jobban jövedelmező, tekintélyesebb fejedelemségek birtoklásáért. Az áldatlan állapotokon változtatni akaró fejedelmek 1097-ben Ljubecsben gyűlést tartottak, akol megegyeztek, hogy mindenki megtarthatja apai örökségét. Azonban a szeniorátus elve is érvényben maradt, ami továbbra is számos vitára adott okot a fejedelmek között. Az egymással vetélkedő fejedelmek közül csupán Vlagyimir Monomah (1113-1125) emelkedett ki. Vlagyimir Monomah tudta biztosítani a Kijevtől távol eső területeken is befolyását, és mozgósítani az egész országot a sztyepp felől érkező kun (polovec) támadásokkal szemben. Legidősebb fia, Msztyiszláv halála után azonban Kijev végleg elvesztette központi szerepét, az a perifériák lassan önállósodtak. A távolabbi központok fejedelmei közül sokan nagyfejedelemnek kezdték magukat címeztetni, ezzel is jelezve, hogy nincsenek alávetve Kijevnek. Kijev háttérbe szorulása valójában gazdasági okokkal magyarázható. A 11. században a kun fenyegetés és az állandósuló háborúk új, biztonságosabb „varégoktól a görögökig” vezető kereskedelmi utat igényelt: így a Dnyeper menti kereskedelem lehanyatlott, és a biztonságosabb Dnyeszter folyó menti út vált egyre fontosabbá. Ez Kijev gazdasági súlyának további csökkenésével járt, mivel a kereskedelmi haszonban más területek részesültek. Az északi régió két fő központja Novgorod és Vlagyimir-Szuzdal lett.
Szuzdal ura, Jurij Dolgorukij hosszan harcolt a kijevi nagyfejedelmi címért, mialatt fia Andrej Bogoljubszkij (1154-1174) új fejedelmi várost építtetett: Vlagyimirt. Ezt Kijevvel egyenrangú központnak álmodta meg, amely egy önálló metropólia székhelye is lett volna. Az utóbbi terve azonban nem sikerült, mivel a konstantinápolyi pátriárka ezt megakadályozta, de azért Andrej Boboljubszkij még megalázta Kijevet 1169-ben, amikor is elfoglalta és lerombolta a várost. Vszevolod vlagyimiri fejedelem (1176-1212) később már mint egész Rusz ura indult hadba a kunok ellen. Halála után a Vlagyimir-Szuzdali nagyfejedelemség is aprózódni kezdett utódai között.
Novgorod fejlődése eltért az összes többi területétől. a keleti-nyugati kereskedelem fontos állomása volt, fejedelmeit a vecse vagyis a szabad lakosság gyűlése választotta meg, hívta a városba és kötött velük megállapodást. A délebbi régióban Csernyigov és Szmolenszk vetélkedtek Kijevvel. Fontos központ volt még a Halics-Volhíniai Fejedelemség is. Halicsban (Galícia) a fejedelmek a Novgorodihoz hasonló helyzetben voltak. Itt a bojárok választottak maguknak fejedelmet, ők határozták meg jogait, sőt az is előfordult, hogy az alkalmatlan fejedelmet elűzték. Halics és Volhínia csak rövid ideig tartozott össze, később Halics trónjára a magyar és lengyel uralkodóház is igényt tartott.
Az egymással hadakozó fejedelmek a tatár veszedelem hírére sem fogtak össze. Az mongolokkal vívott első csatában (Kalka menti csata) a kunokkal szövetséges fejedelmek megsemmisítő vereséget szenvedtek.
Batu kán 1237 telén kelt át a Volgán és ezzel megkezdődött a Kijevi Rusz mongol-tatár hódoltatása. A tatárok fegyelmezett serege gyors sikereket ért el. Azokat a városokat amelyek nem voltak hajlandóak behódolni és adót fizetni, - könyörtelenül felégették és lakosait lemészárolták. Rjazany, Szuzdal, Vlagyimir, Tver, Jaroszlav városát elpusztították. 1239-ben kerül sor Csernyigovra és Perejaszlavra, 1240-ben pedig lerombolják Kijevet, majd tovább vonulnak nyugat felé a tatárok.
A 13. századi mongol hódítással a széttagoltsággal küzdő Rusz hosszú időre elvesztette függetlenségét.
|