Hét nővér (Moszkva)

A Hét nővér elnevezés olyan monumentális moszkvai épületekre vonatkozik, melyeket a Szovjetunió ideje alatt, sztálini stílusban építettek. Nevezik még őket Viszotkinak vagy Sztalinszkije Viszotkinak (Сталинские высотки; „Sztálin magas épületei”) is. Nagy részük 1947 és 1953 között épült, bár némelyikük befejezése jóval tovább eltartott. Sokféle építészeti stílus keveredik bennük az orosz barokktól a gótikáig, de az amerikai felhőkarcolók épületgépészeti jellemzőivel is bírnak.

A Hét nővér a következő: a Hotel Ukraina, a Kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház, a Kudrinszkaja téri épület, a Leningradszkaja Hotel, a Külügyminisztérium épülete, a Moszkvai Állami Egyetem és a Vörös Kapuk-épület.

Más korábbi kommunista országokban is épültek hasonló monstrumok, de a Hét nővér méreteihez fogható nagyságú, szovjet kori épület csak egy van: a varsói Kultúra és Tudomány Palotája.

 

Az első nagyszabású felhőkarcoló, a Szovjetek palotája építését félbeszakította az 1941-es német támadás, így az elkészült acélszerkezetet felhasználták Moszkva védelmének megerősítéséhez, a monstrum pedig sohasem épült meg. Borisz Iofan építész 1947 és 1956 között hat tervet készített a helyére, illetve a Veréb-hegyre, de mindet elutasították. Sztálin úgy vélte, Moszkvának nem szabad elmaradnia a kapitalista nagyvárosok mögött, a külföldieknek itt is látniuk kell felhőkarcolókat, de a korábbi monstrum-tervek helyett inkább elfogadható méretű épületek tervezését irányozta elő. Az építészek kiválasztása és a tervezés folyamata titokban zajlott, az idősebb építészek (Suszev, Zsoltovszkij) helyett fiatalabb szakemberek kapták a munkát, akik közül a legfiatalabb Mihail Posokin volt (37), a legidősebb pedig Vlagyimir Gelfreikh (62). Az első projekt a Moszkvai Állami Egyetem épülete volt a Veréb-hegyen, melyet Lev Rudnyev kapott.

Az épületek mindegyike túltervezett, acélszerkezetes, betonalapokon nyugvó építmény, melyek magasságát nem a tervezés szándékossága, hanem a tapasztalat és a technológia ismeretének hiánya korlátozta - jóval nehezebbek voltak ugyanis az amerikai felhőkarcolóknál.