Az Altaj Arany-hegyei

 

Az Altaj nagy kiterjedésű hegylánc Dél-Szibéria és Közép-Ázsia találkozásánál, Kazahsztán, Kína, Mongólia és Oroszország területén. Itt erednek többek között azok a folyók, melyekből az Ob és az Irtis, Nyugat-Szibéria két legnagyobb folyama keletkezik. A hegyvidék egyes oroszországi, gazdasági tevékenységtől lényegében érintetlen területeit Az Altaj Arany-hegyei összefoglaló néven 1998-ban felvették az UNESCO Világörökség listájára. (Az Altaj eredeti jelentése: al – arany, tau – hegy.) A térségnek fontos szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében, változatos tájai számos állatfajnak, köztük veszélyeztetett és endemikus fajoknak nyújtanak menedéket.

 

Domborzati viszonyok és élővilág tekintetében a terület rendkívül változatos képet mutat. Nagyobbik részét sűrű fenyőerdőkkel benőtt hegyek alkotják, köztük mélyen bevágódó folyóvölgyekkel, a legmagasabb hegyek felszínét örökhó és gleccserek borítják. Ugyanitt találhatók Szibéria legnagyobb kiterjedésű, gazdag vegetációjú alpesi rétjei, a déli részeken pedig hegyi tundrák, hegyi sztyeppek, sőt félsivatagos területek is.

Az Altaj Arany-hegyei néven a Világörökség részeként nyilvántartott vidék összterülete 1 611 457 ha, (más adat szerint 1,64 millió ha). Három, egymással nem érintkező egységből áll, melyek mindegyike Oroszországban, az Altaj Köztársaság közigazgatási határain belül található.

Az Altaj természetvédelmi terület (872 000 ha), valamint az északnyugati határán fekvő Tyeleckoje-tó és a tó nyugati partján elterülő védőzóna (93 753 ha) – 51°00' (É), 89°00' (K).

A Katuny természetvédelmi terület (130 000 ha) és hozzá kapcsolódóan a Beluha hegytömbje a védőzónával (262 800 ha) – 49°30' (É), 86°15' (K).

Az Ukok nyugalmi övezet (Quiet Zone, Зона покоя) az Ukok-fennsíkon (252 904 ha) – 49°15' (É), 87°30' (K).

 

Az Altaj Természetvédelmi Területet először 1932-ben alakították ki. Azóta kétszer megszüntették, majd mindig újra létrehozták, utoljára 1967-ben. A kb. 250 km hosszan, északnyugat-délkeleti irányban elnyúló védett terület közigazgatásilag a Turocsaki járáshoz tartozik. Kiterjed a Tyeleckoje-tótól északra és keletre eső vidékre, a tó egy részére, valamint fő tápláló folyójától, a Csulismantól keletre fekvő térségre (Csulisman-magasföld). Délen a Csulisman felső szakaszának völgyét is magában foglalja, a Dzsulu-kul tóval együtt.

Északi, keleti és déli határán magas hegyvonulatok húzódnak, keskeny hegygerincekkel, meredek, 3000 m körüli legmagasabb csúcsokkal. A védett terület tengerszint feletti magasság a 450 m és 3150 m között váltakozik, kiugróan magas pontjai a Kurkurebazsi-hegy (3111 m) és délkeleten a Bogojas-hegy (3148 m). A vidéket ennél általában jóval alacsonyabb magasságok és csak kis mértékben tagolt felszínek jellemzik, de alapvetően az is hegyes, erdővel benőtt vidék. Délen az erdőket köves vagy cserjés hegyi tundra váltja fel, a Csulisman völgyének egyes szakaszain a sztyepp az uralkodó. A felszín mintegy 20%-át jég, kopár szikla, kavics- és sziklatörmelék foglalja el.