|
Struve földmérő vonal
A védett földmérő vonal az 1800-as években keletkezett Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász munkájának eredményeként.
A Földről már az 1500-as években joggal feltételezték, hogy gömb alakú. Isaac Newton az 1600-as években utalt rá, hogy ez a gömb a „sarkoknál” kissé lapos. A következő évszázadban Lappföldre és Peruba küldött kutatócsoportok bebizonyították e teória helyességét. Struve elhatározta, hogy háromszögelési technikával pontosan meghatározza a Föld nagyságát és formáját.
A mérési munkálatokat 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később, 1855-ben fejezték be. A földmérő vonal a Fekete-tengertől a Jeges-tengerig terjed, 2820 km-en keresztül tíz országon át ível, 258 háromszögből és 265 pontból áll.
A pontok közül a 34 legjobb állapotút, valamint a kultúrtörténeti szempontból legértékesebbeket választották ki védelem alá helyezendőnek. A vonal legészakibb pontja Norvégiában, Hammerfest közelében van, a legdélibb pedig Ukrajnában a Fekete-tenger partján található.
Struve és csapata mérési technikaként háromszögelést és csillagászati helymeghatározást használt. A mérések kimutatták, hogy 1 meridiánfokhoz tartozó ív hosszúsága a Fekete-tengernél kb. 400 méterrel rövidebb, mint a Jeges-tengernél.
A Struve vonal mérési eredményei meglepően pontosak még mai szemmel nézve is. Az alapos, jó minőségű eredményeket több tudományos munkához is felhasználták, a későbbiekben pedig példaként szolgált a háromszögeléstechnikában. Az érintett országokban jó alapot szolgáltatott az ezt követő térképészeti felmérésekhez. Finnországban az északi és déli háromszögelővonalakat a Struve földmérő vonal kötötte össze egészen az 1960-as évekig.
Az egész munkafolyamatról kivételes pontosságú leírás készült. Struve 1860-ban jelentette meg munkáját (Arc du méridien de 25° 20' entre le Danube et la Mer Glaciale mésure depuis 1816 jusqu'en 1855, 3 vol. and diagrams, St. Petersburg).
A mérési pontok általában a mérési munka során a sziklába vagy a kőbe fúrt lyukak. Habár minden pontot nem jelöltek meg fennmaradó módon, a hiányzó pontok visszakereshetők a koordináták segítségével.
A Világörökségek listáján általában szereplő helyszínekhez képest a Struve földmérő vonal különleges. A vonal láthatatlanul köt egymáshoz tíz országot. A védelmet minimális esetben néhány négyzetméternyi terület védelme jelenti, így a műszaki és jogi kérdések könnyen kezelhetők. A védelem alá helyezés anyagi vonzata szintén csekély, mivel a mérőpontok általában elhagyatott, magasan fekvő területen találhatók.
A műholdas földmérés előtt a méréseket mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A hálózatban szereplő háromszögek pontos oldalhosszainak meghatározásához még egy vagy több alapvonal nagyon pontos kimérésére is szükség volt. Az ehhez tartozó távolságméréseket Struve idejében mérőrudakkal, később, egészen az 1960-as évekig mérőszalagokkal végezték, amikor a távolságmérő műszerek használata került előtérbe.
Manapság a mérésekhez műholdas helymeghatározáson alapuló GPS-szerkezeteket használnak, melyek legjobb méréspontossága milliméteres nagyságrendű hibát hordoz legfeljebb. A Finnországban is használatos VRS-technológia (Virtual Reference Station) lehetővé teszi, hogy a mérésekhez csak egy mozgó szerkezet szükséges. VRS-rendszer saját virtuális mérőállomást bocsát a felhasználó rendelkezésére, melyben a mérőháló a GSM-hálózat közvetítésével megkapott állandó GPS-pontokból alakul.
A földmérővonal születésekor még csak két országon – Oroszországon és Svédországon – keresztül haladt át, ma ugyanezen a területen tíz ország található: Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Moldova és Ukrajna. Ezek az országok 1993 óta közösen dolgoznak a földmérő vonal védelmén és a mérőpontok rendbehozatalán. A Struve földmérő vonal az első ilyen sok országot érintő világörökség.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
