Szentháromság–Szergij-kolostor

A Szentháromság–Szergij-kolostor (oroszul: Троице-Сергиева лавра, Trojice-Szergijeva Lavra) az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye, Oroszország egyik leghíresebb kolostora, mely az ország történelmében is fontos szerepet játszott. Korunkban nemcsak zarándokhely, hanem a főváros környéki idegenforgalom, az ún. Aranygyűrű útvonalának egyik kedvelt célpontja.

Moszkvától 71 km-re, Szergijev Poszad város központjában fekszik, a város maga is a kolostornak köszönheti létét és nevét. Az épületegyüttes a város néhány más műemlékével együtt 1993 óta a világörökség része.

 

A Szentháromság–Szergij-kolostor a 15-18. századi orosz egyházi építészet történetének valóságos tárháza. Az épületegyüttes négy évszázadon át formálódott, alakult. Napjainkban mintegy 50 kisebb-nagyobb egyházi, közösségi, illetve gazdasági célú épületből áll.

 

A kolostorerőd fokozottabb védelmét biztosító kőfalat IV. (Rettegett) Iván cár uralkodásának idején, 1540-1550 között építették, a 17. században megerősítették és jóval magasabbra emelték. A ma is álló, háromszintes fal 1284 m (1120 m?) hosszú, magassága 7 és 14 m között váltakozik, legnagyobb szélessége néhol a 6 m-t is eléri. Miután a kolostor elvesztette hadászati jelentőségét, bástyái közül többet átépítettek vagy dekoratív részekkel toldottak meg. Mai tizenegy vaskos bástyatornya közül csak két-három őrizte meg régi, 17. századi alakját. Ilyen a hatszintes Péntek torony (Пятницкая башня, 1640), melyet az 1608. évi ostrom idején felrobbantott korábbi bástya helyén emeltek. A 17. században épült a Vízi torony is (Водяная башня), mely a mellette egykor elterülő tóról kapta nevét; valamint a Kacsa-torony (Уточья башня), mely 1863-tól száz éven át a kolostor vízellátását szolgálta. A Vörös-torony (Красная воротная башня) a kolostor főbejárata fölött magasodik, ezért a 19. században teljesen átépítették, díszítései is ebből a korból valók.