|
Vörös tér
A Vörös tér (oroszul: Красная площадь) Moszkva és Oroszország leghíresebb tere, az orosz történelem sok fontos eseményének színhelye. A Moszkva folyó partja melletti enyhe dombon, a Kreml és az egykori üzleti negyed, a Kitaj-gorod között fekszik. Kulturális és történelmi értékeik miatt 1990-ben a Kreml épületegyüttese és a Vörös tér az első oroszországi helyszínek között került fel az UNESCO világörökség listájára.
A teret nyugatról a Kreml fala, keletről a GUM hosszan elnyúló épülete határolja; északon a Történeti Múzeum, délen a Vaszilij Blazsennij-székesegyház zárja le.
A Kreml falának ezt az oldalát három bástyatorony töri meg: északon a Nyikolszkaja, középen a Szenatszkaja, délen a Szpasszkaja. Utóbbi a Kreml főkapuja is (1491, a torony 1625) 70 m magas tornyában a hatalmas, összesen 25 tonna súlyú óraszerkezettel (1851–1852) és a legfelső szinten elhelyezett, 11 harangból álló harangjátékkal.
A Pokrov na Rvu, Pokrovszkij-székesegyház, népszerű nevén Vaszilij Blazsennij-székesegyházat, Rettegett Iván emeltette Kazány bevételének (1552) emlékére, 1555–1560 között épült. Az ortodox templomépítészet egyik csodája.
A GUM (betűszó, az „állami áruház” orosz szavainak rövidítése), korábbi nevén a Felső kereskedősor, a korábbi kereskedősor helyett épült 1890–1893-ban. A kétemeletes, üvegtetős épület három hosszú passzázsában eredetileg kb. 1000 kisebb üzlet és magánáruda részére volt hely.
Mellette emelkedik a néhány éve újra felépített Kazány-katedrális (az eredeti 1630–1633-ban épült).
Az Állami Történeti Múzeum (1875–1881) helyén eredetileg egy régi hivatali épület állt, melyben többek között a 18. század első felében Oroszország első nyilvános patikája, majd 1755-től 30 éven át az egyetem működött.
Lobnoje meszto, a Kreml főbejáratával szemben emelt kisebb kör alakú emelvénynek főleg az I. Péter előtti időkben volt szerepe. Itt olvasták fel a háborúról vagy a békekötésről szóló híreket, a hivatalos rendeleteket, köztük a kivégzésekről szóló hirdetményeket is. A kivégzések azonban nem itt, hanem a tér ideiglenesen felállított emelvényein történtek. Itt végezték ki 1671-ben Sztyepan Razint, a parasztháború vezetőjét, és 1698-ban az I. Péter ellen fellázadt sztreleceket is.
Kuzma Minyin és Dmitrij Pozsarszkij bronz szobrát 1818-ban a tér közepén állították fel, 1931-ben került mostani, a székesegyház melletti helyére. Az emlékművet közadakozásból emelték a Moszkvát 1612-ben felszabadító népfelkelő csapatok két vezérének tiszteletére. Ez volt a főváros első köztéri szobra.
A Lenin-mauzóleum első változata 1924-ben fából készült. A ma is álló, gránitlapokkal burkolt mauzóleum 1929–1930-ban épült, mellvédjén a felvonulásokat megtekintő állami- és pártvezetők részére karzatot alakítottak ki. Moszkvaiak és turisták kedvelt látványossága az előtte óránként történő őrségváltás.
A mauzóleum mögötti részen nekropoliszt létesítettek, ahol ugyancsak párt-, állami- és katonai vezetők díszsírhelyei, mellszobrai, illetve a Kreml falában elhelyezett urnák sorakoznak. Itt kapott helyet Landler Jenő tanácsköztársasági politikus díszsírhelye is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
