igék

Az igeszemlélet 

Lényeges ismertetőjegy az orosz igeragozásban az igeszemlélet, amely azt fejezi ki, hogy egy cselekvés folyamatos vagy befejezett (egy már lezárult esemény). Bár a szláv nyelvek igeszemléletéről sok vita folyik, itt hasonló megkülönböztetésről van szó, mint az angol -ing végű igék (folyamatos) és a többi angol igealakok közti megkülönböztetés, bár az angol és az orosz folyamatos/befejezett szemlélet sokszor eltér a két nyelvben. A német nyelvben például – sprechen (folyamatos) és sagen – (befejezett) esetében szintén beszélhetünk igeszemléletről (bizonyos értelemben).

A befejezett igealakot az alábbiak szerint képezzük:

a folyamatos igéhez kapcsolt igekötővel (делать (F) – сделать (B))

tőváltozással (például пoнять (B) – пoнимать (F))

ritkán egy teljesen más igével (például брать (F) – взять (B))

A сделать a befejezett alakja (ang. did/has done ) és a делать a folyamatos alakja (ang. be doing ) a magyar "tesz, csinál" igének.

 

Az igeidők

Az igeragozás három időt (jelen, múlt, jövő) ismer. Az igemódok közül a felszólító mód paradigmája (eltérően például a magyartól) csak második személyű formát ismer. Az igék zöme két, folyamatos és befejezett alakból álló párt alkot. A pár befejezett tagja formailag jelen időben ragozva jövő idejű értelmű.

 

Jelen idő 

Csak a folyamatos szemléletű igealakokat használhatjuk a jelen idő kifejezésére. Az aktuális eseményeket csak a jelen időben ragozott folyamatos ige fejezi ki. Что ты делаешь? – Mit csinálsz? (most éppen)

 

Jövő idő

A befejezett szemléletű ige jelen ideje jövőben lezajló befejezett cselekvést fejez ki (azaz befejezett jövő időt).

Что ты сделаешь? – Mit fogsz tenni? (majd később)

A jövő időt ezenkívül kifejezhetjük még összetett módon is, amelyet a быть (van) létige ragozott alakjával és a folyamatos ige főnévi igenevével fejezünk ki, mint például a német nyelvben is.

Что ты будешь делать? – Mit fogsz csinálni? (folyamatos)

 

Múlt idő

Az orosz nyelvben csak egy múlt idő van. Mind a folyamatos, mind a befejezett ige állhat múlt időben, így tehát múlt időben is különbséget tehetünk folyamatos vagy befejezett cselekvés között. A múlt idejű igealakokat csak a megfelelő személyes névmások különböztetik meg, valamint nem és szám szerint is különböző alakjai vannak. Képzése rendszerint úgy történik, hogy a főnévi igenév végződése helyére egy -л végződést (hímnem), -ла végződést (nőnem), -ло végződést (semlegesnem), és -ли végződést (többes szám) teszünk.

 

folyamatos igék:

я делал /-ла /-ло = csináltam (hn/nn/sn)

ты делал/-ла /-ло = csináltál (hn/nn/sn)

oн/oна/oно делал/-ла /-ло = csinált (hn/nn/sn)

мы делали = csináltunk

вы делали = csináltatok

они делали = csináltak

 

befejezett igék:

я сделал /-лa /-лo megcsináltam (hn/nn/sn)

… stb. (hasonlóképpen a folyamatos igékhez).

A folyamatos ige múlt ideje értelemszerűen arra utal, hogy egy általános érvényű vagy hosszabb ideig tartó cselekvésről van szó, míg a befejezett ige múlt ideje egy múltban történt egyszeri (nem folyamatos) cselekvésre utal.

 

befejezett igeidők

Elég sok orosz nyelvjárásban (például a pszkovi és a novgorodi nyelvjárások és a lipovánok nyelvjárása) – az irodalmi orosz nyelvvel ellentétben befejezett igeidők is vannak, amelyeket állítmányi (rövid) alakkal vagy személytelen szenvedő szerkezettel képzünk. Például отец уже пришедши (az apa már megérkezett), здесь у вилков хожено (Itt farkasok jártak.)

 

A létige 

A быть (van) igét az orosz nyelvben csak múlt és jövő időben ragozzuk. Jelen időben általában minden személyben és számban elhagyjuk, ellentétben a legtöbb indoeurópai nyelvvel, és eltérően a magyar nyelvtől is, ahol csak az egyes szám harmadik személyben marad el általában. Így tehát az orosz nyelvben nincs kopula: Я маленький – Kicsi vagyok. Magának a létezésnek a hangsúlyozására azonban egyes szám 3. személyben is használják a nemragozott есть igealakot, továbbá a birtoklás kifejezésére is az У меня есть… típusú kifejezésekben.