Szarapul (Сарапул)

A város a Középső-Urál nyugati előhegyeihez tartozó Szarapuli-hátságon, a Káma középső szakaszán fekszik, a folyó jobb partján. A történelmi városmag a folyó fölé emelkedő alacsony dombra épült.

 

Egy elterjedt nézet szerint a név a csuvas sara pula, azaz „sárga hal” szóból ered. Valószínűbb azonban, hogy a komi sardiz vagy udmurt zarez („víz”) és a pavil („település”) szavakra vezethető vissza.

 

Szarapul történelmi városmagja az 1780-as években készült terv alapján épült ki. A folyómenti kereskedőváros a Káma és a kikötő felé „nyitott” szerkezetet kapott, a folyóval párhuzamos 3 utcával és erre merőleges 10 keresztutcával. Központja a kikötő előtti Katedrális-tér volt, rajta a város első kőépületével, a 18. század végén emelt Mennybemenetel- (Voznyeszenszkij-) katedrálissal. Az 1930-as években a katedrálist lerombolták, a teret pedig Vörös térnek nevezték el. A tér közelében hivatali épületek, különböző stílusú családiházak álltak. Több máig fennmaradt jellegzetes kereskedői lakóházat műemlékké nyilvánítottak. Udmurtföld városai közül Szarapulban van a legtöbb műemlék jellegű épület, köztük az 1887-ben épült tűztorony.

1790-ben alapították az első népiskolát, 1811-ben a kórházat. A helyi gyógyszerész kezdeményezésére itt nyílt meg az egykori Vjatkai kormányzóság első nyilvános könyvtára 1835-ben.

A szovjet időszak előtt Szarapulban két kolostor és 33 templom működött. Közülük csak néhány maradt fenn, például a Mária oltalma- (Pokrovszkaja)-templom (1791), a Feltámadás- (Voszkreszenszkaja)-templom (1817). A Csodatévő Miklós- (Nyikolaja Csudotvorca-) templomot 2005-ben újjáépítették.

A városban prózai színház működik. Az 1909-ben alapított múzeumban a Középső-Káma-vidék történetének és kultúrájának emlékei láthatók.