Vlagyivosztok (Владивосток)

Vlagyivosztok  a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve egy beszédes név, orosz jelentése: Urald a keletet.

 

2005-ben 587 ezer lakosa volt, területe 561 km². Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely 5 kerületre (rajon) oszlik:

Leninszkij (148,7 ezer lakos)

Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)

Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)

Szovjetszkij (92 ezer lakos)

Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

 

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után) és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról, melyet 1860-ban hoztak létre és Vlagyivosztoknak neveztek el (a név jelentése: uralkodj Keleten, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odeszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor épült meg a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az orosz polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát, 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev-Ford csúcstalálkozót. Lakossága gyorsan növekedett, 20 év alatt megduplázódott (1956-1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

 

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás, az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni-flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal- és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amur-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (magas sótartalmú tengervíz, gyógyiszap) szanatóriumok egész sorával.

 

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztok nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

 

A Távol-keleti Állami Egyetem 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma 20 000 körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, 2 gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.