Anton Pavlovics Csehov
Anton Pavlovics Csehov (Антон Павлович Чехов) (Taganrog, Orosz Birodalom, 1860. január 29. – Badenweiler, Németország, 1904. július 15.) orosz író, drámaíró. Gogol, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Turgenyev mellett a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik. A 20. századi drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja, az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója.
Drámái és prózai írásai középpontjában nem a cselekmény fordulatossága, hanem a történések látszólagos esetlegessége, illetve a figurák belső történéseinek, hangulati változásainak részletes ábrázolása áll.
Csehov írásaival kapcsolatban majd minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának ellentétét emeli ki. Ez teszi alkotásait egyedivé. Csehov fő témái a munka és a szerelem, ám hősei egyik téren sem válnak sikeressé. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak mulandósága. Ez a mulandóság azonban nem tragikus vagy elégikus: egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak.
Színművek
Platonov (1881)
A dohányzás ártalmasságáról (1886, 1902)
Ivanov (1887) – első drámája
A medve (1888)
Az erdő szelleme (1889)
Sirály (1896)
Ványa bácsi (1899–1900)
Három nővér (1901)
Cseresznyéskert (1904)
Lakodalom
Ismertebb novellák
A csinovnyik halála (1883)
Perpetuum Mobile (1884)
Vologya (1887)
Hattyúdal (1888)
A párbaj (1891)
A 6-os számú kórterem (1892)
A kutyás hölgy (1899)
Rotschild hegedűje ( 1894)[1]
Kaméleon
A lónevű
Kisregény
Dráma a vadászaton (1884–1885)
A sztyeppe (1888)
|