|
II. Katalin orosz cárnő
II. (Nagy) Katalin orosz cárnő (oroszul: Екатерина II Великая; 1729. május 2. – 1796. november 17.) 1762-től haláláig Oroszország cárnője. Uralkodása alatt megerősödött Oroszország európai helyzete, és immár nagyhatalomként tekintettek az országra. Katalin jelentősen támogatta az orosz művészetet is: számtalan műalkotás, palota született uralkodása idején.
Uralkodása alatt Katalin déli és nyugati irányban kiterjesztette az Orosz Birodalom határait, bekebelezve Ukrajna déli részét (Novorosszija), Krímet, Ukrajna Dnyeperen túli részét (Pravoberezsnaja Ukrajna), Fehéroroszországot, Litvániát és Kurföldet. Mindent összevéve kb. 518 000 km²-rel növelte a birodalom területét.
Katalin külügyminisztere, Nyikita Panyin nagy befolyású államférfi volt Katalin uralmának kezdetén. Időt és pénzt nem kímélt, hogy létrehozza az „Északi Szerződést” Oroszország, Poroszország, Lengyelország és Svédország között, hogy ellensúlyozza a Bourbon–Habsburg szövetséget. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy ez a terv nem fog sikerülni, Panyin 1781-ben kegyvesztett lett és Katalin az ukrán származású Alekszander Bezborodkot tette meg külügyminiszterré.
1796. november 5-én öltözőszobájában eszméletét vesztette és harminchat óra haldoklás után elhunyt, anélkül, hogy magához tért volna. A halála körülményeiről több mendemonda kering. Állítólag miközben haldoklott, fia módszeresen átkutatta a cárnő iratait és megsemmisítette a végrendeletét, amelyben Sándort jelölte meg utódjaként. Katalin sírja a szentpétervári Péter-Pál katedrálisban található.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
