Borisz Nyikolajevics Jelcin

Borisz Nyikolajevics Jelcin (oroszul: Борис Николаевич Ельцин) orosz politikus, Oroszország első választott elnöke 1991 és 1999 között.

 

1931. február 1-jén született a ma a Szverdlovszki területen fekvő Butka nevű faluban, kuláknak nyilvánított parasztcsalád gyermekeként. 1955-ben a Szverdlovszkban, az Uráli Kirov Műszaki Főiskolán szerzett építőmérnöki diplomát. Ettől az évtől az építőiparban dolgozott különböző beosztásokban, 1963-tól a Szverdlovszki Lakásépítő Kombinát főmérnökeként, majd igazgatójaként.

 

1961-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1968-ban kinevezték a szverdlovszki területi pártbizottság osztályvezetőjévé, majd 1976-ban első titkárává. Mint ilyen tagja lett 1984-ben a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. 1985-től tagja a Központi Bizottságnak, annak az építőipari osztályát vezette, majd '85 közepétől titkári teendőket lát el. 1985. december 24-én a moszkvai pártbizottság első titkárává választotta Grisin helyébe. 1986-ban a XXVII. pártkongresszust követően megvált KB-titkári posztjától és a Politikai Bizottság póttagja lett. A moszkvaiak körében nagy népszerűségre tett szert a mindennapi életet jól ismerő területi első titkár. 1987 októberében megvált póttagságától, november 11-től pedig leváltották a moszkvai vezetés éléről. 1987. november 18-án kinevezték a Szovjetunió Állami Építési Bizottsága első elnökhelyettesének. 1989-ben moszkvai választókerületében elsöprő többséggel választották be a Népi Küldöttek Kongresszusába, amelynek 1990. május 29-től elnöke. 1990. július 12-én, az SZKP XXVIII. kongresszusán kilépett a pártból. Az 1991. június 12-i elnökválasztáson 57,3%-kal nyert Nyikolaj Rizskov előtt. Miután 1991 augusztusában leverték a szovjet keményvonalasok (többek között Janajev, a Legfelső Szovjet alelnöke, Gorbacsov után a második ember) által vezetett puccsot, november 6-án Oroszország területén betiltotta a szovjet és orosz kommunista pártot. 1991 decemberében Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel és Suskievics fehérorosz parlamenti elnökkel bejelentette a Szovjetunió felbomlását. Ezután jelentős szerepet vállalt a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének létrehozásában. Az orosz parlamenttel alkotmányos válságba torkolló vitája alakult ki, a Duma leváltotta, helyére Ruckojt nevezték ki elnöknek, de a fegyveres erők Jelcin mellé álltak, és véres harcok árán (a halottak száma ma sem ismert, de óvatos becslések 1000 áldozatról írnak) sikerült leverni a képviselők és támogatóik ellenállását. Az ezt követő 1993. december 12-i népszavazáson Jelcin megszerezte a szavazók többségének támogatását, és elérte az orosz elnök hatalmának kiterjesztését az új orosz alkotmány által. 1996-ban is megnyerte az elnökválasztást, mely után a moszkvai Kardiológiai Kutatóintézetben bypass műtétet hajtottak végre rajta. Munkáját ezután sokszor kellett megszakítania szívbetegségének kezelése miatt. Alkoholizmusa közismert volt, emiatt még diplomáciai bonyodalmak is keletkeztek.

Jelcin nevéhez fűződik az oroszországi magánosítás elindítása, amely 1996 körül csúcsosodott ki. A folyamat ún. kuponos privatizációként indult (minden állampolgár 10.000 rubel értékű részvénytulajdonra feljogosító kupont kapott), de a kuponok koncentrációja hamar megtörtént, ugyanis a bennfentesek, vagy tehetősebbek, esetleg külföldi támogatást élvezők hamar felvásárolták a magyar kárpótlási jegyek ottani megfelelőit. Ekkor alakult ki az oligarchák csoportja, akik kezében mérhetetlen vagyonok összpontosultak. Néhány ismertebb oligarcha: Borisz Berezovszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potyanin, Vlagyimir Bogdanov, Rem Vjakhirev, Vagit Alekperov, Alekszandr Szmolenszkij, Viktor Vekszelberg, Mihail Fridman, Roman Abramovics.

1999 tavaszán, amikor a NATO erők bombázni kezdték Milošević Szerbiáját a koszovói megtorlások miatt, azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy Oroszország az atomfegyverek teljes spektrumával rendelkezik. Harcias kijelentései még a higgadt oroszországi vezető politikusok körében sem találtak pozitív visszhangra, maga Jelcin az aktív nagypolitikából kezdett fokozatosan kivonulni. 1999 augusztusában Vlagyimir Putyint nevezte ki miniszterelnöknek. 1999. december 31-én lemondott hivataláról és utódául Vlagyimir Putyint jelölte meg.

 

1987 után többször kapott szívrohamot. Az 1996-os bypass műtéte után haláláig kezelésekre járt. A lett elnökasszony 2006-ban a legmagasabb lett kitüntetést adományozta az akkor már 75 éves Jelcinnek. 2007. április 23-án a Kreml kórházában hunyt el.