Pjotr Iljics Csajkovszkij

M�rn�k–hivatalnok csal�d gyermekek�nt sz�letett. A csal�d Szentp�terv�rra k�lt�z�tt, ahol a fiatal Csajkovszkij gondos nevel�sben r�szes�lt, majd n�h�ny h�napig az igazs�g�gy-miniszt�riumban dolgozott tisztvisel�k�nt. Erre a p�ly�ra azonban teljess�ggel alkalmatlannak bizonyult. Zen�vel komolyabban csak 23 �ves kor�ban kezdett foglalkozni. Mestere Anton Rubinstejn volt. Tehets�g�nek k�sz�nhet�en Anton fiv�re, Nyikolaj Rubinstejn 1866-ban megh�vta az �ltala alap�tott moszkvai zenekonzervat�riumba tan�rnak. Csajkovszkij homoszexu�lis volt, �s emiatt rejt�zk�d� �letet �lt. Harminch�t �ves kor�ban a l�tszat meg�rz�se �rdek�ben megn�s�lt, de m�r egy h�nap m�lt�n k�l�nk�lt�z�tt j�val fiatalabb feles�g�t�l, aki kor�bban a tan�tv�nya volt. Fordul�pontot jelentett �let�ben, hogy megismerkedett a gazdag �zveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki anyagilag szinte �lete v�g�ig t�mogatta. E t�mogat�snak k�sz�nhet�en felhagyott egyre nyomaszt�bbnak �rzett tan�ri �ll�s�val, �s a zeneszerz�snek szentelte �let�t. Sokat utazott Eur�p�ban, �s mint zeneszerz�t, illetve karmestert haz�j�ban �s k�lf�ld�n egyar�nt �nnepelt�k. Els� sikeres m�ve a R�me� �s J�lia c�m� fant�zia volt. H�rnev�t els�sorban szimf�ni�inak �s versenym�veinek k�sz�nhette, de eg�sz est�t bet�lt� balettjei is nagy sikereket arattak (A hatty�k tava, Csipker�zsika, A di�t�r�). Opera�r�ssal is pr�b�lkozott, m�vei k�z�l az Anyegin �s A pikk d�ma bizonyultak id�t�ll�nak. Hal�l�t a hivatalos iratok szerint kolerafert�z�s okozta, de ez mai napig vitatott a zenet�rt�n�szek k�r�ben.

Munk�ss�ga bizonyos fokig ellent�tben �ll a h�res orosz �t�k�vel. M�v�szet�ben a nemzeti romantika egyes elemei (f�leg dallam- �s ritmusk�szlete) sokkal szorosabban fon�dnak egybe az �ltal�nos eur�pai, illetve nyugat-eur�pai romantika, f�leg pedig az ut�romantika st�lusjegyeivel (forma- �s harm�niavil�ga), mint az �t�k eset�ben.

 

Csajkovszkij m�v�szete elt�rt az Orosz �t�k�t�l, hiszen vel�k ellent�tben konzervat�riumot v�gzett, szimf�ni�it t�bb�-kev�sb� a nyugat-eur�pai szok�sokhoz azonosulva, klasszikus st�lusban �rta. M�sr�szt b�s�gesen id�zte a n�pdalokat �s a zen�je tagadhatatlanul orosz volt, ebben viszont azonosult a csoport �ltal k�pviselt nemzeti zenei ir�nyzattal. Csajkovszkij sosem volt j� v�lem�nnyel Milij Alekszejevics Balakirevr�l �s k�r�r�l. Alapj�ban v�ve konzervat�v l�v�n, k�ptelen volt elfogadni Muszorgszkij „igazs�g�t” �s azt a laza szerkezetet, amely a k�r tagjai �ltal kompon�lt zen�k j� r�sz�t jellemezte. Az � m�v�szete sokkal jobban igazodott az eur�pai hagyom�nyhoz. H�ress� �rzelmes dallamkincse tette. Saj�tosan orosz dallamok voltak ezek, bens�s�gesek, sokszor f�jdalmasak, mod�lis cseng�s�ek, n�mi neurotikus be�t�ssel, „s olyan sz�vbe markol�k, mint egy sikoly a s�t�t �jszak�ban” – �rta dalair�l Eduard Hanslick b�csi zenekritikus. Zen�j�nek �rz�kis�ge tulajdonk�ppen saj�tos �letm�dj�nak transzpon�l�sa: rendk�v�l �rz�keny �s visszah�z�d� egy�nis�g volt, gyakran ker�lt neurotikus �llapotba, ideg�l� volt sz�m�ra, hogy titkolnia kellett homoszexualit�s�t, t�bbsz�r kapott ideg�sszeroppan�st. Ez a t�lzott �rz�kenys�g, amely Csajkovszkij minden le�rt hangjegy�ben benne van, t�bbf�lek�ppen hatott hallgat�s�g�ra. A legt�bben kezdett�l fogva �lvezt�k azt az �rzelmi f�rd�t, amelybe a zeneszerz� mer�tette �ket. A tart�zkod�bbak vagy egyb�l elutas�tott�k az �zenet�t, vagy megvetett�k magukat az�rt, hogy reag�lnak r�. „Egy zenek�lt� legyen f�rfiasabb! Volt valami zavar�, s�t erk�lcstelen ebben a hiszt�rikus zen�ben” – �rta zen�j�r�l ugyancsak Hanslick. �letrajz�r�inak v�lem�nye elt�r� annak meg�t�l�s�ben, hogy mennyiben befoly�solta alkot�sait homoszexualit�sa, �s hogy ez zeneileg mik�pp fejez�d�tt ki m�veiben. Alkot�sainak elemz�i p�ld�ul a Firenzei eml�k c�m� von�sszextettben ilyen �lm�ny m�v�szi kifejez�s�t v�lt�k felfedezni.

Csajkovszkijt sok zene�rt� �s muzsikus hossz� id�n �t megvetette. A legut�bbi �vekben kezd�d�tt �t m�veinek �t�rt�kel�se. Elismer� kritik�k jelennek meg a hangszerel�s�r�l, err�l a s�t�t t�nus�, m�gis csillog� �s t�k�letesen kisz�m�tott hangz�sr�l. A h�rom utols� szimf�nia szerkezet�t �gy tekintik, mint a klasszikus szimf�nia k�vetelm�nyei �s az ut�romantika �j form�i k�z�tti sikeres kompromisszumot. A posztromantikusok k�z�l egyed�l Johannes Brahms vetette meg a l�b�t ilyen szil�rdan a hangverseny-reperto�rban. Csajkovszkij h�rom utols� szimf�ni�j�t, h�rom balettj�t (A hatty�k tava, A di�t�r� �s a Csipker�zsika), a b-moll zongoraversenyt �s a d-d�r heged�versenyt, tov�bb� a R�me� �s J�lia nyit�nyfant�zi�t �s k�t oper�j�t, az Anyegint �s A pikk d�m�t minden�tt �s gyakran j�tssz�k. Majdnem ugyanilyen n�pszer� a Manfr�d szimf�nia, a Francesca da Rimini, az Olasz capriccio, a Hamlet nyit�nyfant�zia �s a Von�sszeren�d. A dal�nekesek m�ig m�soron tartj�k dalait.

Napl�j�ban �s leveleiben arr�l is �rt, milyen zen�t szeret �s milyet nem. Wagner untatta, Brahms muzsik�j�t pedig len�zte: „D�h�t, hogy ezt az �nhitt k�z�pszert zseninek ki�ltj�k ki. Holott hozz� k�pest Raff �ri�s, nem sz�lva Rubinstejnr�l, aki m�g mindig nagy �s eleven szem�lyis�g.” Beethovennel szemben fenntart�sai voltak: „Meghajolok egyes m�veinek nagys�ga el�tt, de nem szeretem.” Mozart volt az a zeneszerz�, akit mindenekfelett im�dott, �s ebben sok kort�rs�val osztozott, nemcsak Oroszorsz�gban, hanem eg�sz Eur�p�ban: „a zene Krisztus�nak” nevezte. A barokk hidegen hagyta. „Sz�vesen j�tszom Bachot… de nem tartom nagy l�ngelm�nek (mint egyesek). H�ndel sz�momra negyedrang� muzsikus, �s m�g csak nem is sz�rakoztat.” K�t m�sik nagy, Beethoven el�tti zeneszerz�r�l sz�lva: „Gluckhoz vonz�dom, viszonylagos szeg�nyess�ge ellen�re. Haydn n�melyik m�v�t is szeretem.”

Mint Mozart �s a klasszikus szerz�k k�vet�je, igyekezett megfelel� form�ba �nteni a saj�t zen�j�t, eg�sz �let�ben az �p�tkez�s gondjaival k�szk�d�tt. Elt�r�en az �t�kt�l, er�sen foglalkoztatta a forma. Hi�nyzott viszont bel�le az a fajta logika �s fant�zia, amely a k�l�nf�le elemeket szerves eg�ssz� k�pes �sszeforrasztani. Korai szimf�ni�inak szerkezete a folttechnik�ra eml�keztet: abbeli igyekezet�ben, hogy m�k�dj�k a dolog, telerakta �ket �rdektelen t�m�t�sekkel. Csak a IV. szimf�ni�j�t�l kezdve fejlesztette ki azt a form�t, amely megfelel zen�je lelkes, t�ncos, term�szetesen spont�n �s l�rai term�szet�nek. Err�l a k�vetkez�k�ppen v�lekedett: „…Amit szenved�llyel �rtam, most kritikus vizsg�latnak kell al�vetnem, kijav�tanom, kiterjesztenem, �s ami a legfontosabb, t�m�r�tenem, hogy belef�rjen a megfelel� form�ba. N�ha kedv�nk ellen�re, k�ny�rtelen�l meg kell tenn�nk ezt, s kiirtani olyasmiket is, amiket szeretettel �s ihlettel �rtunk. Amiatt nem panaszkodhatom, hogy kev�s tal�l�konys�ggal vagy fant�zi�val rendelkezem, de mindig �reztem, hogy nem tudok b�nni a form�val. Csak a kitart� munk�nak k�sz�nhetem, ha v�g�l siker�l megval�s�tanom azt a form�t, amely t�bb�-kev�sb� megfelel a tartalomnak. A m�ltban gondatlan voltam. Nem ismertem f�l az el�zetes v�zlat kritikai vizsg�lat�nak rendk�v�li fontoss�g�t. Az egym�st k�vet� epiz�dok laz�n kapcsol�dtak egym�shoz, �s mindig megl�tszott a varrat. Ez komoly hiba volt, �s csak �vek m�lt�n kezdtem hozz� a kijav�t�s�hoz. A kompoz�ci�im m�gsem lesznek soha a forma mintap�ld�i, mert ami rossz, azt csak korrig�lni tudom, de nem tudok bels�leg megv�ltozni.”