|
sarkel
Sarkel (magyarul „fehér vár”) egy hatalmas kőből és téglából épített erőd volt, melyet a kazárok bizánci segítséggel építettek a 830-as években.
Sarkel a Don alsó folyásánál, a folyó bal partján feküdt. A hely ma Cimljanszk közelében Oroszország Rosztovi területéhez tartozik.
Sarkel a Kazár Birodalom északnyugati határának védelmére épült 833 és 839 között, azt követően, hogy a Sarkellel átellenben a Don jobb partján állt erődöt 810 körül vélhetően a magyarok elpusztították. A kazárok megkérték szövetségesüket Theophilosz bizánci császárt, hogy küldjön építőmestereket egy erődített város felépítésére. Theophilosz fő építészét Petronaszt küldte a kazárokhoz és cserébe a kagántól Herszónt és néhány krími települést kapott meg.
Bíborbanszületett Konstantin császár szerint mivel azon a helyen nem voltak erőd építésére alkalmas kövek, Petronasz kemencéket készíttetett, bennük téglát égetett és azokból építette fel az erődöt. Konstantin szerint Sarkel építésénél kötőanyagot, habarcsot is használt a bizánci építőmester, aki a folyóból nyert apró kagylók héjából meszet készíttetett. A „fehér vár” név egyesek szerint az erőd magas, meszelt falaira, mások szerint a település körül fehérlő ezernyi nemezes jurtára utalhat.
A történészek az erőd építésének fő indokául kazárok és a magyarok között beállott ellenséges viszonyt jelölik meg. Sarkel felépítésének időpontjában ugyanis a magyarok már a Dontól nyugatra helyezkedtek el Levédiában, a Don és Dnyeper között. Így közvetlen közelébe kerültek a Bizánccal ellenséges dunai bolgár birodalomnak. A bizánci–kazár szövetség és a bolgár–bizánci szembenállás természetszerűen tette szükségessé a magyar–bolgár közeledést, mely veszélyt jelentett mind Bizáncra, mind a kazárokra.
Az erődített város csakhamar élénk kereskedelmi központtá vált, mely az ún. „kazár utat” ellenőrizte. Ez a fontos útvonal az oroszok által lakott területekről a Fekete-tenger mellékén át vezetett a Volgához és a Kaszpi-tenger térségébe. Helyőrségét főként oguz és besenyő zsoldosok alkották. Az erőd első elnéptelenedése a 860-as, vagy a 870-es években következett be, de a 880-as – 890-es években újra benépesült.
Az erődített várost 965-ben foglalta el I. Szvjatoszláv kijevi fejedelem és a „Bjelaja Veza” (azaz „fehér torony”) névre keresztelte át. Szvjatoszláv az újonnan megszállt települést szlávokkal telepítette be. A szláv uralom egészen a 12. századig tartott, amikor kipcsak törzsek szállták meg a területet.
Sarkelt az 1930-as években tárta fel Mihail Artamonov a kazárok lelkes kutatója, aki a kazár és orosz emlékek mellett bizánci oszlopokat is talált. A maradványokat 1952-ben az akkor létesített Cimljanszki-víztározó vizével árasztották el, így ma már nem láthatók.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
